1. rész

Hát ez lenne az első rész remélem tetszeni fog.                 

-Akkor gyere át olyan 3.-ra.- mondta a telefonba Niall.

-Persze, megyek.- szipogtam

-Mi a baj??- hallottam aggódó hangját.

-Majd ha átmentem elmesélem.- törölgettem könnyes szemeim.

-Nem inkább én megyek!! -mondta majd kinyomta a telefont és 10 percen elül itt is volt.

-Szia.. -nyitottam ki neki az ajtót szomorúan.

-Hát veled meg mi történt?? -fürkészte az arcomat.

-Megcsalt a barátom..- kezdtem el megint sírni.

-Jaj Summer! -bújtatott a mellkasához

-Olyan jó hogy itt vagy! -öleltem át.- te vagy a legjobb barátom.!- néztem fel rá

-Nekem is te.- törölgette könnyeim

-Gyere üljünk le.- mentünk a nappaliba

-És mit láttál vagy hogy tudtad meg?? - kérdezte amikor leültünk

-Láttam egy másik lánnyal kavarni..- hajtottam fejem a vállára

-Hogy lehet valaki ilyen bunkó?? - kérdezte felháborodva

-Nem tudom.. de már nem is érdekel. - nyúltam egy zsepiért

-Na nem lényeg! - mondta.- Elmegyünk valahova? - kérdezte.

-Nem hiszem hogy ma kitudnék mozdulni.- húztam el a számat

-Akkor esetleg nézzünk filmet?? - ajánlotta fel majd szembe fordult velem.

-Mit nézzünk?? - álltam fel

-Valami horror?? - nevettet fel.

-Legyen! - kezdtem keresgélni a DVD-k között.

-Várj!! Hozok pattogatott kukoricát!!. -állt fel majd bement a konyhába. -Sajtos vagy sós?? - kérdezte 

-Sajtos! - kiabáltam majd betettem az egyik DVD-t.

-Itt is vagyok! - huppant le mellém a kanapéra majd átkarolta a nyakam

-Kapok a kukoricából?? - néztem rá boci szemekkel

-Ááá! - nevettet majd teletömte a számat kukoricával

-Kösz!! - röhögtem majd nagy nehezen megettem azt a sok kukoricát.

-Jaj neee! Ettől félek! - takarta el kezeivel a szemét

-Nyugi ez csak egy film! - öleltem át.

-De ez ijesztő!! - nevetett.

-Majd én megvédelek! - ültem az ölébe.

-Ooo az én szuper hősöm. - ölelt át hátulról.

-Hülye! - röhögtem.

-Mondták már!! - nevette el magát

-Rád?? - néztem kerek szemekkel. - Nem vagy az! - öleltem meg. 

-Köszi! Legalább te mindig megértesz! - ölelt szorosan.

-Ha szükséged lenne bármikor csak egy ölelésre, én itt vagyok! - mosolyogtam rá.

-Szükségem van rád! - mosolygott szerényen.

-Nekem is rád! - néztem a szemeibe, azokba a szemekbe amik szinte a lelkemig láttak 

-Nagy ölelés! - tárta ki újból a karjait majd szorosan megöleltük egymást.

-Te vagy a legjobb barátom! - hajtottam fejem a vállára majd beszívtam illatát. 

*Niall szemszöge*

-Nekem is te! - mondtam majd egy kicsit a végén megcsuklott a hangom. Én iránta többet érzek mint egy szimpla legjobb barátság, csak ugye közbe jött a barátja és már semmi esélyem nem volt. Most hogy így “szakítottak" talán még többet is érzek.. nagyon rossz lesz itt hagynom megint. Igen újból turné pár hónapra.

-Valami baj van? - fürkészte az arcomat.

-Semmi, semmi! - húztam félre a szám.

-Ha én vagyok a legjobb barátod elmondod!! - hajolt közel hozzám.

-De ez bonyolult! - hajtottam le a fejem.

-Nem számít! - emelte fel a fejem az államnál fogva.

-De ez tényleg… - majd teljesen megfagytak bennem a szavak amikor megláttam a csillogó zöldes kék szempárait. Hosszú szempillái arcát súroltak mikor óvatosan lehunyta szemeit majd száját nyitotta hogy újból beszélni kezdjen.

-Niall, bennem megbízhatsz! - nyitotta ki a szemeit majd újból rám nézet.

-Biztos tudni akarod?? - próbáltam húzni a dolgot hogy megkíméljem.

-Igen, biztosan. - fogta meg lassan a kezem és gyengéden megszorította. jó volt látni hogy boldog és féltem hogy ezzel teljesen elrontom a kedvét.

-Őm nem sokára elutazok egy pár hónapra megint.. - próbáltam halkan mondani mintha ki se mondtam volna de sajnos kimondtam.

-Elmész? - csillant meg pár könnycsepp a szemében.